Ne hagyd ki! 10% kedvezmény az első rendelésedre. Kattints ide és szerezd meg!
Szép, szép, de praktikus is?
Az elmúlt hónapokban sok időt töltöttem a varrógép mellett. Egyre több ötlet, egyre több kísérletezés és egyre több tanulás kíséri ezt az utat. A táskák világa különösen közel került hozzám, hiszen egyszerre ad lehetőséget a kreativitásra és a praktikus megoldások keresésére.
Persze minél többet tanul az ember, annál inkább látja, mennyi mindent szeretne még fejleszteni. Én sem vagyok ezzel másképp. Ennek ellenére elérkezik néha az a pillanat, amikor meg kell állni egy percre, és azt mondani: jelenleg ez a legjobb tudásom szerinti munkám.
Az év elején kezdtem el megmutatni nektek azokat a varrott alkotásokat, amelyek az elmúlt időszakban készültek. Köztük volt egy nagyméretű kabátszövet táska is, amelyhez egy hozzá illő laptop tokot és telefontokot készítettem.
Nem sokkal később találkoztam egy régi barátnőmmel, akivel már jó ideje nem volt alkalmunk beszélgetni.
A táska valahogy rögtön megtalálta az utat hozzá.
Nézegette, kérdezgette a részleteket, végigsimított az anyagokon, és láttam rajta azt az őszinte lelkesedést, amit minden alkotó örömmel fogad.
Nem sokkal később megszületett bennem a gondolat: Mi lenne, ha készítenék neki egy saját táskát?
Nem ugyanolyat.
Hanem olyat, amely róla szól.
A tervezés során igyekeztem olyan részleteket választani, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak hozzá.
A külső szövet kiválasztásánál olyan anyagot kerestem, amely tükrözi a személyiségét és a stílusát. A táska aljára tompa arany színű műbőr került, mert tudom róla, hogy különösen kedveli az arany árnyalatokat. Nem a harsány csillogást, hanem azt a meleg, elegáns színvilágot, amely szépen simul a környezetéhez.
A bélésanyag kiválasztása sem véletlenül történt. Amikor megláttam ezt a mintát, rögtön India jutott eszembe. A színek, a formák és az ornamentika valamiért az indiai textíliák hangulatát idézték fel bennem. Mivel a barátnőmnek személyes kapcsolódása is van Indiához, úgy éreztem, hogy ez a minta méltó helyet kaphat a táska belsejében.
Kívülről visszafogott és elegáns, belül azonban egy színesebb, mozgalmasabb világ rejtőzik.
Valahogy úgy, ahogy az emberek esetében is gyakran történik.
Természetesen a praktikusságot sem szerettem volna háttérbe szorítani.
A táskára összesen négy zseb került, amelyek közül kettő cipzárral zárható. Az elmúlt hónapok egyik nagy tanulási folyamata számomra éppen a cipzárak bevarrása volt. Aki próbálkozott már vele, tudja, hogy egy szép és igényes cipzár elkészítése sok gyakorlást igényel.
Ma is látom azokat a részleteket, amelyeket legközelebb talán még szebben oldanék meg. De azt is látom, hogy minden egyes projekttel egyre többet tanulok. És bár még nem tökéletesek, a cipzárak pontosan azt teszik, amiért készültek: szépen működnek, jól használhatók és biztonságosan zárják a zsebeket.
A gyakorlat pedig, mint tudjuk, mestert teremt.
És persze akadt egy részlet, amelynek kiválasztásakor nem tudtam teljesen objektív maradni.
A cipzárhúzók.
Kétféle cicás változat mellett döntöttem: az egyik egy félholdon ülő cicát ábrázol, a másik egy játékos macskasziluettet. Amikor megláttam őket, azonnal Ribizli jutott eszembe.
Lehet, hogy másnak csak egy kedves apróság.
Nekem viszont egy mosolyt csal az arcomra minden alkalommal, amikor meglátom őket.
Így végül egy kicsit Ribizli is belekerült ebbe a táskába.
Ahogy haladtam a munkával, egyre inkább rájöttem, hogy nem egyszerűen egy táskát készítek.
Minden anyagválasztás, minden szín, minden apró részlet egy-egy gondolatot hordozott. A külső szövet, az indiai hangulatú bélés, az arany részletek és a cicás cipzárhúzók mind valamilyen módon kapcsolódnak azokhoz az emberekhez, akik fontosak számomra.
Talán ezért szeretem ennyire a kézzel készített ajándékokat.
Nem csupán tárgyak születnek ilyenkor.
Emlékek, történetek, figyelem és szeretet is belekerül minden egyes öltésbe.
És bár már most látom rajta azokat a részleteket, amelyeket a következő táskán tovább szeretnék fejleszteni, mégis büszke vagyok rá.
Mert jelenleg ez a legjobb tudásom szerint elkészített táska.
És alig várom azt a pillanatot, amikor újra találkozunk, és átadhatom annak, akinek készült.
