A nagy meló

Augusztus elején megálmodtam egy „fityegős” nyakláncot. 
Azzal kezdődött minden, hogy a kedvenc gyöngyboltomban nagy kiszerelésű (12 db 1 csomagban) Swarovski Rivolikat lehet kapni, szebbnél szebb színekben. És sajnos vagy nem sajnos, de nem bírtam ellenállni, úgyhogy beszereztem magamnak egy ilyet. 
Már akkor sejtettem, hogy ebből bizony bogyó lesz, ráadásul bakancslistás bogyó. Ami azt jelenti, hogy van egy Laura McCabe nevű hölgy, aki hajdanán megalkotott egy gyöngyből készült kockát amihez 6 db Swarovski Rivoli igényeltetik. Úgy gondoltam, hogy ebből a nagy kiszerelésből akár kettő kockára is futná, de van az én kacifántos női agyacskában egy gondolat, hogy csavarok én egyet ezen a kockán és mind a 12 Rivolit jól beledolgozom. És hát így is lett.
Azt is kitaláltam, hogy ehhez a tömör, csillogó gyönyörhöz egy horgolt láncot fogok készíteni. Ami 15-ös Miyuki kása gyöngyből készül és közel 20 g is kellett hozzá.
Van, aki még emlékszik azon ominózus augusztusi hétvégére a Balaton partján, ahogy rendeletlenül fűzöm fel egyik apró gyöngyöt a másik után, készítve ezzel elő a terepet a horgoláshoz. Azóta is horgoltam, és horgoltam és horgoltam és horgoltam és már azt gondoltam, hogy ez a temérdek sok gyöngyöcske sose fog elfogyni már a cérnáról és ez a lánc sose nem fog már elkészülni vala. De e szombat reggelén lehorgoltam az utolsó szem gyöngyöt is! Így végre összeállhatott egy képpé és egy nyakékké ez a két nemes páros, a bogyó és a lánc. 

Na de a hosszú felvezető után következzenek hát a képek, miről is van szó: